édesanyám, nem perdül a rokka!

 I have become comfortably numb...

https://youtube.com/watch?v=8hmedQupKUIyoutube.com/watch

 

Szeretem az eklektikát, meg a fejemben is káosz van, így nem haragszom magamra, a lakásomban uralkodó stíluskavalkád miatt. De az azért mégsem járja, hogy alkalmasint mindent megveszek stílustól és színtől függetlenül, mert önmagában jól néz ki,  az enteriőri összképre azonban sosem koncentrálok. Úgy indult a dolog, hogy adva volt a lakásban egy barokkra hajazó, aranykeretes nagy tükör, amit az előző tulaj hagyott itt, cserébe, hogy kétszázezerrel felemelte az eredeti árat. A tükör az ágy felett helyezkedik el, amiben mindenféle izgalmas lehetőséget véltem felfedezni.Voltak ehhez Klimt illetve Mucha képeim, amik illettek a nagyvilági pompa ügyhöz. Na ezeket is felhelyeztem a falra. Adva van egy bazi cserépkályha is, amire még mindig aszondom, ódon hangulat, bár ez egy  elég ronda szocreál típus. De kérem szépen megláttam egyszer egy vidám huzattal rendelkező kanapét, amit nem hagyhattam az üzletben, ugyanis kiabáltak róla a hatalmas zöld és sárga virágok. Uccsó darabként, nagy bizniszt csináltam ráadásul.Na ez még mindig okés volt. Arany keret, zöld virágok, cserépkályha, Klimt, sőt akkor még feltett szándékom volt, hogy az egyik falat bevonom, magában mintás fényes, óarany színű tapétával.(Az anyagiaknak hála, erre nem került sor.) Igen ám, de megszólalt a minimalista, high-tech felem is. Itt kezdődött a baj.Vettem mindenféle formatervezett fémpolcot meg hagyatékul kaptam piros kockapufokat is, amik vendégággyá is összetolhatók, lehet velük legozni.Ehhez csatlakozik a retrolámpáim sokasága, meg egy olyan szerájhangulatú csillár, ami azonban nem bontakozik ki, mert túl magasra szerelte a barátom.Kaptam ezenkívül az apukámtól egy féltve őrzött függönyt is, amelyet 1975 környékén szerzett a győri színházból és Szász Endre által tervezett mintázatú. Szóval itt tartok most. Ami azért is felháborító, mert nekem elvileg papírom van arról, hogy másoknak is berendezhetem a lakását. De ilyen referenciával legfeljebb a botanikai részt bíznák rám, mert egy bizonyos: Péter a páfrány, bármilyen stílushoz remekül illik. Istenem a Péter!

Vannak, akik még nem jöttek el hozzám, nekik készítettem ezt a képet:

Hányingerrel küzdök, ugyanis az Ikeában való vételezés közben, úgy éreztem, szabadon élek és megreszkírosztam egy könnyed haltálat. Jelenti ez azt, hogy mindenféle mustáros lében úszó keszeget, narancssárga rúdformába pásszírozott pontyot és fekete pontokkal díszített angolnazselét mertem a tányéromba, megbolondítva némi ruccolás pasztával, meg majonézes tojással. Nem beszélve az egységnyi cékláról, amit télleg csak passzióból biggyesztettem oda, a tálételt mintegy megkoronázandó.Először nagyképűen nekiálltam, mondván, a hal élet-erő-egészség, nekem pedig a tegnap esti kilengés után szükségem van egy csomó vitaminra, gyerekkoromból rémlenek ugyanis olyan olvasmányok, ahol a beteg páciens csukamájolajat kapott orvosságként:D Az első falatnál szerencsém volt,mert egy ismerős komponens került a számba, nevesítve egy aprított tonhaldarab. Lekísértem egy kis majonézes tojással, még az is menő volt.De a következőkben kettéállt a szemem, a mindenféle ízhatás miatt és mivel még mindig nem vállaltam fel, hogy nem eszem meg az ezerötös kajámat, döntöttem rá sok liter vizet, meg áfonyalét. A halpástétom mindennél durvábbnak bizonyult, így feladtam és remegő kézzel álltam neki a barátnőm hasábburgonyájának. Majd ezer rágógimuval próbáltam elfedni a több tucat svéd halászlegényt megszégyenítő halszagomat. Pedig én aszittem, szeretem a halat!

Ellensúlyozásképpen azonban enyém lett Péter, a páfrányfiú, aki azóta már elégedetten bólogat az ablakomban, vadisúj kaspójában. Bólogat még itten egy új polc, néhány méter opárt falvédő, valamint egy biopárna, hason alvóknak:D (itt jegyezném meg, hogy tök ugyanolyan párnát árulnak hason, háton, illetve az oldalukon alvóknak, mert mindet kibontottam. Ügyes Ikea!

Neki is állok szerelni, öntözni,aludni, hogy feledtessem a mérhetetlen gyomorgörcsöt, amit a mindent kipróbálni akaró kényszerem okozott.

Takarítási aláfestés:

https://youtube.com/watch?v=QdLAhLqItwQyoutube.com/watch

Hát akkor megvilágosodtam. Hiába akar az ember mindenáron valamit, ahhoz, hogy az beteljesüljön, egy magasabb szintre kell jutni. Hiába hangzik ez most nagyon ezonak, tényleg ezt figyelem meg magamon. Világ életemben ódzkodtam a spirit megfejtésektől és hittem a nemes egyszerűségű magamban, most fityiszt mutat a gyakorlat. Tudniillik egyszerűen olyan béna dolgok történnek velem, hogy az már mindenkinek kellemetlen lehet.Az, hogy nem találkozom egy épkézláb pasival, aki bejön és fordítva is, még nem okoz akkora fejfájást, hiszen próbálom úgy felfogni, majd jön, ha jönnie kell, addig is meg tanulnom kell valamit ,mondjuk a kevésbé pasicentrikusságot, meg a magunkban való elcsendesedést.Úristen de utálom ezeket a mondatokat, a frász akar magában elcsendesedni.Szóval nem akarom extrém példaként felhozni a sajátomat, nyilván mindenki volt már egyedül, akár évekig is.De az mégiscsak súlyos, hogy ha nagyritkán megérint valaki és megfordul a fejemben a testiség gondolata, még az is börleszkbe torkollik.Így vagy úgy, de minden helyzetből az derül ki, hogy engem szellemi partnerként tekint az adott férfi, nem pedig egy vehemens nőként. Velem barátkozni akarnak.Ami megtisztelő is lehetne és az is, de könyörgöm. Védtelen, oltalmazásra szoruló nő vagyok, minden női fortéllyal és igénnyel együtt és kérem szépen, nem akarok több fiúbarátot!

A tanulság pedig:

Valamit nagyon meg kell tanulnom az elmúlt másfél évemből.Egy lecke van feladva számomra, amit míg meg nem fejtek, addig az átok úgy tűnik, itt lebeg a fejem felett.

Tanulás, konzekvencia jelentkezz!

Nem értek semmit!

https://youtube.com/watch?v=1EsGwLFchRg

Ha szombat,akkor beindulás, pogózási kényszer, főleg amióta nyár van, nyár. My sweetest friend-del indultunk neki a feladatnak és első állomásként a jól megszokott Gödör merült fel. Ottan éppen romafeszt volt, megannyi színes göncös, jókedvű emberrel, akik mindenesetre jól tudtak zenélni, érezték a rigmust:) Pálinka általi transzot kívántam, így gyors egymásutánban legörgettem párat, hejjde hogyaszongya! Beszélgetés, mászkálás, odakint nyári zápor. Megunva az ok nélkül állandóan jókedvű társaságot:), általmentünk ladikkal a Tiszán, közben meg riksával a Műcsarnokba, ahol a bécsi iskola jeles képviselőjének, Kruder bácsinak fellépésére voltunk kihegyezve. Impozáns és izgalmas volt az amúgy sem csúnya Hősök tere jobb kezének tümpanonja alatt, az oszlopok között pezsegni, az egyébként inkább sznob, mint jófej-alter társaságban. Ivás folyamatosan, meg mászkálás a lenti lounge helység és a fő attrakció között. Fel, s le. Mivel egy szellő hintáztatja az ágat...:) Az érdekes helyszín azonban nem takart színvonalas hallgatnivalót és tömeg nem lévén, kissé steril hatása volt a műemléképületnek. Na végül elérkeztünk Péter Krügerhez, vagyis ő érkezett el hozzánk,de inkább ne tette volna. Gyakorlatileg nem hallottunk semmit. Semmi olyat,ami miatt szerettük annak idején. Vagy eltelt annyi idő, hogy már nem tud újat mutatni, vagy csak Dorfmeisterrel párban tudnak ütni. Le is léptünk. Sokkal többet jelentett az esőben való beszélgetés, a lounge terem pillanatai, a látvány és az a néhány mosoly, amit elcsíptem a női wc-ben, vagy az aulában. Szívem húrjai pedig megpendültek vala ezen az estén, de egyúttal meg is keveredtem jó vaskosan, mert mit tegyen az ember lánya, ha végre valakivel jól érzi magát, meg kívánja a társaságát és kezd egyensúlyozni a barátság meg az egyéb kategória mezsgyéjén!? Miközben érzi, hogy a barátság teljes értékű és talán hosszútávú lenne, míg az egyéb kategória csak szösszeneteket okozna. Mit tehetünk a zsigereink megerőszakolásának érdekében? Attól tartok semmit. Rövid dolgokra vágyom, meghatározó percekre, amik jó erősen bevésődnek. Impulzusokra. Szédületre, varázslatra, illékony szerelemre, bűnözésre. Hát ez.
Megannyi csók nektek, kedves barátaim az éterben!
Hulululuuuuuuuuuuuuuu, itt vagyok, gyertek szépen az uccámba!

https://youtube.com/watch?v=45zDW1wZrZ0

tyűazannyát klip.

ott nem köszönnek egymásnak az emberek. Nemrég költöztem be életem első, saját lakásába és bizton mondhatom, hogy a közeledéseim lakótársaim felé, nem voltak sikersztorik:) Az első napokban, ahogy gyalogszerrel jöttem fel a lépcsőn, előttem baktatott egy hölgy, akit megszólítottam és bemutatkoztam, hogy most már én is itt lakom, van szerencsém. A hölgy talán a bajsza alatt mondott valamit, mindenesetre nem jutott el a fülemig, aztán gyorsan bement a lakásába. Aztán vannak olyan kétes alakú nénik is a padlásszinten, akik patanyomból isznak és övvel takaróznak. Nekik is mindig kedvesen köszönök, sőt le is tegezem őket, hogy érezzék a pacsizós ritmust, de semmi...Van aztán a szomszéd pár, akik ráadásul korombéliek, szépen rendezett portával, de ők is inkább a növényeiket öntözgetik, minthogy visszaköszönjenek. Miért vagyunk így elszigetelődve, mi emberek!? Ez annyira durva.Mindenki leszar mindenkit. Nem kommunikálunk, pedig egy lakóközösség vagyunk, ahol nyilván jobb lenne a haverkodás, összedolgozás, ahol jobb lenne, ha számíthatnék egy telefonra, amennyiben éppen törik befelé az ablakomat, vagy ilyesmi. Döntöttem.Ma este lemegyek az udvarra és egy szál lanttal szerenádba kezdek a lakók számára.Összeállítok egy kisebb műsort, amiben karikahajtásra és cilinderből való nyúlelővarázsolásra is lehet számítani.Hívok egy fúvószenekart is, hogy legyen Csomolungmája az egésznek. Akkor a lakók talán előjönnek óvóhelyeikről, mert zajt hallanak lentről. Innen pedig netán egyenes út vezet a legközelebbi köszönésig...

FUCK!

https://youtube.com/watch?v=OAZPPY6Rp0M

https://youtube.com/watch?v=-1G0eiKHy1k

Ma a krumplis tészta elkészítésének titkába avatlak be titeket.A recept évszázadokon át szállt nagymamáról-unokára, ki elvett,ki hozzáadott, végül azonban elnyerte végleges formáját.
Első lépésként menjünk ki a fődre krumplit szedni és egy kilóig mög se álljunk( 4 személyre esedékes mennyiségeket diktálok). Akinek még egy hold földje sincs,az nemes egyszerűséggel látogasson el egy közeli zőccségeshez és vételezzen burgonyát. Amikor hazaértünk, pakoljunk ki a szatyorból és fogyasszuk el az epret-amit feltehetően vettünk még a krumplin kívül-apró nyögdécselések közepette.Jó munkához idő kell,ezért az eperorgia után nyújtozzunk el picit a pamlagon és nyalogassuk a szánk szélét.Ha mindezzel megvagyunk, álljunk neki a főzésnek. Krumpli megmos,pucol,kockára vág. A kockaméretet illetően megoszlanak a vélemények, jómagam a az átlagos radíméretre esküszöm,ami úgy két hónapja van használatban. Válasszunk egy közepes fej hagymát, pucoljuk meg és aprításilag járjunk el. Könnyfakadás elleni trükkök: kés megvizezése, egy korty víz szájbavétele és ott tartása, csapvíz folyatása a művelet teljes időtartama alatt. Hagyma pirítása egységnyi olajon, tűzröl le, pirospaprika rá, megkever. A pirospaprika úgy 4-5 gyűszűnyi legyen. Ha nincs otthon gyűszű, két kávéskanálnyit szórjunk rá.Tűzre vissza, krumplit bele,vízzel felönt,főz. Tulajdonképpen egy hagyományos krumplifőzeléknek indul,de mi fityiszt mutatunk a hagyománynak és nem alkalmazunk tejfölös habarást,hanem miután pürésre főtt a krumpli, gyorsan összekeverjük egy lábasnyi kifőzött kockatésztával,  és ha lehet, oda is kozmáltatjuk az elegyet. Felhívunk a lakásunkra még három személyt és közösen elfogyasztjuk a kiváló étket, amihez csemege uborkát mellékelünk. Evés után fogjuk a maradék epret, megnyitjuk az előre lehűtött száraz pezsgőt és jól érezzük magunkat hajnalhasadtáig. Nyámi.

A brék nem csak egy tánc. Sokkal több annál, életérzés! Aki brékelt már,érzi, hogy miről beszélek. Ha nem érzi, álljon fel és menjen ki! Vagy kezdjen el brékelni, mert sosem késő. Történelmi visszatekintésként annyit, hogy valamikor a 80-as évek elején, néhány unatkozó bronx-i színesbőrű, az utcán állva, s némi történésre várva, gondolt egy merészet és elkezdett a fején pörögni. Tán ők sem tudták racionális alapokra helyezni a dolgot, de úgy érezték, eljött az ő idejük. S lám. Az egész világot megrengető hullámot indítottak el. Szorosan kapcsolódik a történethez, hogy a fejenpörgést nem a csend kísérte, hanem szintén színesbőrűek által alkotott ütemes zene. A későbbiekben ez  egyre tökéletesedett, s elektronikus break-zenévé nőtte ki magát. Amerikában egyre több brékes klikk alakult ki az utcákon és színes melegítőkben segítették a társadalom egyre nemesebb mivoltát. Alighanem életem meghatározó élménye volt az 1984 tájékán történt eset, amikor megkaptam életem első Tisza márkajelzésű 'mertezműanyag' strandpapucsát, amiben nem átallottam moziba is elmenni, ahol éppen a Break c. filmet vetítették. A film után valószínűleg nem az egyetlen voltam, akinek megjött a kedve a brékeléshez, így azonmód fejenpörgést alkalmaztam a buszmegállóban, ám a papucsom leesett rólam. No, így kapcsolható össze a papucsom és a brékem története.

Jelentem alásan,tegnap megvettem a századik pár felesleges cipőmet,amiről már most tudom,hogy az életben egyszer,vagy egyszer sem fogom viselni.Nem bírtam azonban a boltban hagyni.A kirakatban táncolt,de nem lila nyakkendő volt,hanem lila szandál.Amolyan discofílinges,abbás,nyócvanas.Farmerhez kitűnő párosítás,mondjuk lakkozott körmökkel.

Most pedig néhány gondolat a szandálról.Talán emlékeztek a Warpigs nevű,mérsékelt sikerű zenekarra,akik a kilencvenes derekán üvöltötték:"Vedd már végre észre,hogy a szandálból elég!" Ők természetesen,az akkor népszerű holdjárótalpú ortopédcipőkről beszéltek,ami tényleg minden idők legbutább és legérthetetlenebb trendje volt,hiszen mindenféle nőiességet  nélkülözött,meg-gondolom-járni sem lehetett benne,plusz még botlábakat is csinált.Nos,nekem nem volt ilyesmim és erre büszke vagyok.A szandált mindig is imádtam,de kizárólag a kecses magassarkú típust,vagy a töklapos saruszerűt.A szekrényem tele van arany,ezüst,lila,zöld szandival,csak azt nem tudom,mivégre.Hiszen nem járok én olyan helyekre,ahol ezeket alkalmazni lehet.Rendszerint a balettcipőimet hordom csak,mert kényelmes,cuki és minden helyzetre elő bírok halászni egy párat.Van hófehérkés-virágdíszes,flietteres-ocelotmintás,barna plüss,lakk-hanyag,tornacipős-pöttyös és még sorolhatnám.Ha sorolnám,de nem teszem,mert attól tartok,nem érdekel ez itt az égvilágon senkit:D

A tegnapi napon pedig felkerekedtem és rockabilly cuccot öltve,amolyan tüllszoknyás cuki ruhát és tűsarkú masnis papucsot,elmentem bulizni,el én.Csupa férfi vett körül egész este,azt sem tudtam,kihez kapjak,de végül nem kaptam senkihez,mert talán én vagyok az egyetlen nő a világon,akivel tényleg barátkozni akarnak a pasik.Hehe.

Volt egy kis impulzus is,neki küldöm ezt:

https://youtube.com/watch?v=M3yU6ZJVYQU

 

Ha klipet forgathatnék az életemről,a következő vonalon matatnék:
Naprendszerünk kilenc bolygójára jutnék el életem különböző szakaszaiban és mindenhol tanulnék valamit,ehhez pedig segítségül venném a velem valóban megtörtént, fontos eseményeket.A Földre úgy a középtájon, azaz mostanság jutnék el,de itt időznék és tanulnék a legtöbbet.Minden bolygó tehát egy tanmesét jelentene és az lenne a jutalmam,hogy mindenhonnan hozhatok egy olyan személyt,tárgyat,fogalmat,ami azon a bolygón,abban a történetben a legtöbbet jelentett és adott. A klip úgy érne véget,hogy a Merkúron dobom ki a horgonyt,ott pedig elültetem,szétszórom,kikiabálom a tárgyakat,fogalmakat,amiket gyűjtöttem és berendezném a saját kis bolygómat.

Ma hirtelen szöget ütött a fejembe,hogy ki is vagyok én?! Illetve milyen nő is vagyok?!A szög,mely fejembe verődött,több,a környezetemben aktuális szituáció miatt keletkezett.

Nos,mit számít a neveltetés,vagy a családi környezet,melyben felnövünk?Sokat bizony,de azt nem tudom teljes pontossággal,hogy a nőségünket befolyásolja-e az,hogy mennyi szeretetet kaptunk útravalóul és az ideálisnak nevezett házasságból mennyit szemrevételeztünk otthon, a szüleinknél.Vagyis mit hozunk és mi az,amit felveszünk az útunk során?

Lettem valamilyen,egy művészlélek apából és egy rendkívül szende anyából gyúrva.Az eredmény kétséget nem ismerve félcédula lett,de jó így lenni.Lettem egy klasszikus nő,aki nem akarja megváltani a világot,nem akar karrierista lenni,mégis jól érzi magát,ha alkothat és ha nem kell mosogatnia.Aki egyrészt mindennél jobban vágyik egy hátországra,másrészt nem nagyon adná fel a kialakult szokásait,mert azokban leledzeni oly jó.Aki egyensúlyoz valahol a modern és a hagyományos között,de leginkább olyanra vágyik,hogy nincsenek szabályok,csak zsigerből jövő történések vannak.Nem agyalunk és nem boncolgatunk feleslegesen,csak letisztulunk és sodródunk.Békések vagyunk,nem hisztizünk és örülünk annak,hogy valami egyértelmű.Hiszünk és ha meginog a hitünk,továbbállunk.Tesszük ezt mindaddig,amíg a legtovább hiszünk.Mert egyszer megállunk.Leporoljuk magunkat és aszongyuk,olyan ember kell,akivel ha elmúlik a szerelem is társként tudunk maradni.Forever.

Közben a másik énünk állandó izgalomra vágyik,szerelemérzetre,megújulásra,amit a különböző visszajelzések turbósítanak.Nem bírunk magunkkal,az alkotáshoz újabb és újabb múzsa kell,újabb illatok és tekintetek.Nem tudjuk elképzelni az örökké elköteleződést,mert az olyan sablonos.És mi ki akarunk lógni a sorból.Csakazértis.

Nem jön el az igazi,mert olyan nincs is.Olyan van,hogy mi magunk változunk és kötünk kompromisszumot.És a hangulatunktól függően döntünk úgy,hogy na ez jó lesz.Mert olyan igaziszerű,meg valamivel jobb,mint az eddigiek.

Így vagy úgy,de a lényeg a tökéletes önismeret.Az út végén,csak magunkkal tudunk elszámolni:mit mikor rontottunk el és csináltunk jól.Minél kevesebb fájdalmat okoztunk-e,és voltunk-e minél többször őszinték?Kiélveztük-e a pillanatokat,amikről tudtuk,hogy illékonyak?Berendezkedtünk-e igazán párkapcsolatra,amikor jött?Vagy másokat okoltunk, mert mi magunk nem voltunk hitelesítve?

Kérem az én társamat!Vagy lehet,hogy a társunk mi magunk vagyunk?

https://youtube.com/watch?v=c2s4wbFAhFw

 

Dícsértessék a nyár!Megannyi szösz a levegőben,virágillat,hormonok burjánzása,lábikrák kivallantása,hosszú lépés(amúgy is meg emígy is).Csiklandoz a nap sugára,barnul a test,téli álom huss,kezdődjék a mindent elsöprő impulzuskavalkád!Madarat akarok fogni,futkározni akarok a mezőn,mezítláb akarok dolgozni menni,és főleg,nyaralni akarok Barcelonában,Toscánában,meg a francia rirviérán.Szeretnék a Balaton soundon koktélfogyasztás általi karmakómába esni és feketecseresznyét ropogtatni!A pólóimból bejövő pénzen pedig csináltatok galériát a pici gyűszűmbe,hogy elférjenek a ruháim,meg a cipőim:)Embernek nincs ugyanis annyi felesleges holmija és kiváltképp lábbelije,mint nekem,pedig már selejteztem a beköltözésnél,mégis Dunarekesztő a mennyiség."Nyár van,nyár,röpke lepke száll virágra,zümmög száz bogár."(Ez egy úttörőnóta volt anno,amit az énekkarban,ahová volt szerencsém napi két órát járni,előszeretettel kornyikáltuk,akár télen is,nem volt megállás,nem volt kézifék:))

Néhány gondolat a zenei általánosról.Az időszak ugye erősen a szocira korlátozódott,ami egyenlő volt a némiképp vaskalapos oktatási rendszerrel(nem mintha jobb lenne a ló másik oldala,ami manapság van),az énektagozat pedig maga volt Spárta.7 évesen, naponta két énekóra,elmélettel és gyakorlattal,ahol a gyakorlat egy választott hangszer tanulását és kötelező furulyaórákat tartalmazott,az elmélet pedig véget nem érő operataglalást.(furulyázni mondjuk kétségtelenül megtanultam,ha értitek mire akarok kilyukadni,az operákat azonban nem ismerem,kivéve az éj királynőjének áriáját,amitől háromfelé szaladok,ha meghallom.)Szóval ilyen kemény képzésben volt részem,és a poszt kapcsán egy nyári élmény is eszembe jut:

1983-ban Pálkövén volt énektábor,amiről nem sejthettük,hogy inkább erőltetett menet lesz,mint a szó szoros értelmében vett nyári heppitábor.Történt ugyanis,hogy amikor megérkeztünk,és a víz felé akartunk szaladni kapásból,mint ahogy az egyéb helyekről érkező gyerekek tették,megfújta az úttörősípot a tanárnéni és a soproniakat egy 50 fokos ebédlőbe tessékelte, ahol is kórusműveket kellett gyakorolni.Az ismerkedési est helyett pedig tiszteleghettünk a felhúzott tábori zászlónak,szintén dal formájában.Hát ennyit az énektagozat áldásos hatásairól.Ebédlőfehéren mentem haza,viszont durván képzett énekhanggal.

A nyár legyen kedves mindnyájatokkal!

https://youtube.com/watch?v=WNYxh_w6_kk

A hétvégét szeretetteljes környezetben töltöttem Szegeden,majd Hódmezőn.Nyugi,pálinka,zöldövezet,Tisza.Ennyi kell a boldogsághoz,mert a boldogság egyszerű.Képekkel illusztrálnám a helyzetet:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zenei aláfestés ehun.

https://youtube.com/watch?v=1ku-ma1dVI8

Nem jellemző,hogy gyakran igénybe veszem a tömegközlekedés bármely formáját.Emberiszonyom van egyrészről,másrészt meg szeretek sétálni.Amint kisüt a nap,előszeretettel teszem gyalog az utat ából bébe.Ma azonban troli alkalmazásával jutottam haza,mert sietős volt a dolgom.Az utazás felért egy szociotanulmánnyal.Azt képzeljétek el,hogy egy épelméjű,vagy annak kinéző ember nem tartózkodott a járművön.Elképesztő arcokat láttam.Lynch simán castingolhatna egy-egy 78ason.Elnézést kérek embertársaimtól,de itt senki sem volt normális,az ziherejsztű.Persze Budapest koncentráltan olvasztótégelye a kettyósoknak.Első ízben felszállt egy sötétebb bőrű srác,aki egy sokol rádiót üvöltetett és kontrázott,reppelt a rádióból elhangzottakra.Nem jött zavarba,ahogy a jónép ferde szemmel nézett rá.Jól érezte magát,nem lehetett kihozni a sodrából.Aztán velem szemben ült egy éltesebb férfi,akinek a nyála el-elpottyant,mert néha elfelejtette visszaszívni.Amikor véletlenül eszébe jutott,azt meg hangos horkantás közepette tette.Hányingerem keletkezvén átültem egy másik ülésre,de mihaszna vót,hiszen ott egy eszelős fejű ősz úr ült,aki nem vette le rólam a szemét,de szemmel láthatóan csak meredt a semmibe,nem nagyon volt célpontja nézésének.Azt hiszem percekig úgy is maradt.Ijesztő volt.Aztán felszállt egy hölgy,aki el is akadt a sofőrnél és hangosan navigálta,merre menjen és miképp állnak éppen a jelzőlámpák.A cérnám elszakadván leszálltam,de ez már azon a ponton volt,amikor egy tolókocsis srác kéretőzött fel,hogy pénzt kérjen hangos mantrázás közben:-Segítsenek kérem,éhes vagyok.

Kész.Mit keresek én itt?

A mai napom remekül telt,hiszen korán keltem,takarítottam,ami ráfért már a kis gyűszűmre,majd elmentem bevásárolni,mert úgy döntöttem,főzök tenmagamnak valamit.Hazafelé vettem magamnak egy gyönyörű csokor tulipánt,mert nekem az felér egy misével:)Bazsalikomot is vettem,amolyan görög származásút,ami nagy és bokros és kitettem az ablakba,hogy okozzon nekem sok örömöt a sajttálhoz,meg a csirkemellhez.Aztán mégsem főztem,mert mindig arra jövök rá,amikor megszáll az ihlet,hogy egyszemélyre minek....Ígyhát ettem hideget és keveset,mert cél,hogy nyárra visszahozzam a csúcsformámat,ami radiátor hasat és feszes segget jelent.Muaaaaa.A nap hozománya még zene és zene volt,ami nélkül félkarú óriás lennék,ami azért is stilszerű,mert aztán este elkezdődött a rég áhított twin peaks sorozat vetítése,és abban ugyan félkarú törpe vala,azért beszámolok róla:

Szóval,ha volt életemben tévésorozat,amit feszülten és kitaróan figyeltem,akkor az a Twin Peaks volt keddenként,én meg lehettem vagy 16.(Volt az Örvény című is,amire rajtam kívül senki nem emlékszik,ezért tán igaz sem volt.Egy skandináv sorozatra gondolok egyébként,aminek gerincét egy tóparti ház képezte,ahol porcelánbabák sírtak.Aki felismeri,kérem szóljon,hogy megnyugodjak afelől,nem a képzeletem szüleménye a dolog.)

Nohát ma elkezdtük a tvinpikszt.Újra izgulunk minden héten,bár annyi a könnyítés,hogy egy alkalommal 3 részt engedélyezünk magunknak.Ollé.Megint képernyőn a nagyonédes Cooper ügynök,aki mindvégig a cseresznyés pitét méltatja a sosem megismert Diane-nek,akinek diktafon segítségével számol be a történésekről.Aztán vannak azok a zseniális arcok,akiket Lynch oly nagy érzékkel talált meg és akik az egészet teljes parává teszik.Bár nyilván ma már nem akkora hatás,mint volt anno,de azért még mindig a kedvenc tévésorozatom:)

Végül egy kép a tulipánomról:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=1IbJQ4YAPRo

A hét eddigi részét egyfajta burokban töltöttem,amolyan se kép,se hang állapotban.Nem jutottak el hozzám a külvilág zajai,foszlányai,mintha belefúrtak volna a fejembe,mint a Pí című filmben,és emiatt aztán elveszett volna az értelmem,vagy mi.Mentségem a mérhetetlen fáradtság,ami kialakult a sok monitor előtt ülés,pilátusozás és energiák nem megfelelő helyre való befektetése miatt.

Most pedig pár szó a piláteszről:

Rögös sportismereti utam során kipróbáltam számtalan műfajt,de egyiket sem olyan meggyőződéssel,mint most ezt.A futás unalmas volt.Képes voltam reggel 7kor margitszigetelni,de valami kreatívabbra vágytam.Az úszás macerásnak bizonyult.Elmegy,átöltözik,úszik,hajat szárít,átöltözik,hazamegy.Testvérek közt is minimum két órás projekt.Nekem erre nincs időm.Ójeee.Az aerob mozgással jól álltam, azt bármikor tudtam csinálni,akár vevőkiszolgálás közben is,mert persze nem jöttem zavarba,amikor két számlaírás közben a lábamat emelgettem oldalirányba.Vagy éppen jógáztam és lótuszülésben lebegtem a bolt felett,amikor betért a kedves kuncsaft.Hát ezek.

Na és a pilátesz végre pontosan a nekem megfelelő nehézségű,érezhetően hat a testre és lélekre,valamint légzésileg is fejleszt.Lassú ütemben történő,meditatív,mégis izomlázat okozó ügy.Nem beszélve a hajlékonyságról és a szépen izmosodó testrészekről.Ejjó láb,az kéne csak igazáááááán.Ami pedig a legszebb az egészben,a tanárnéni megengedte,hogy pink floydra történjen az óra.Így aztán egy olyan kerek egészet alkot testnek,léleknek,fülnek,érzéknek,karnak,vádlinak egyaránt,hogy tökélyérzet.Csak bírnék másnap megmozdulni...:D

Most pedig iszom egy hársfateát,mert valamiféle  torokfájást hozott ki belőlem a sok nemalvás,majd megnézem a Jóbarátok néhány epizódját,végül pedig idejekorán fejest ugrok az ágyikómba és édesded alvásba kezdek.

Csók!

Kérlek alásssan titeket,nem kenyerem a pezsgő,de tegnap úgy alakult,hogy egy igen tisztességes cimborámmal a pohár fenekére pislantottunk.Az első pislantásnál még száraz veresbor látszott,a másodiknál már pezsgő.Kellemesen telt az este-éjszaka,klipnézegetés,kreatív tanácsadás és az elmaradhatatlan szerelmi ügyek boncolgatása.Klip gyanánt ide most bemásolnék egy nagyon súlyosat,de Uzsó végképp kitérne a hitéből,mert ilyen beteg dolgot tán még sosem...magam sem...

Hogyaszongya hajnalban dőltem ágynak és biza még ma is pityókás voltam a buborékos nedűtől.A munkahelyemen lólengést végeztem üvöltő muzsikára,és a kedves kuncsaftokkal csak néha paktáltam.A külvilág teljes kizárásával próbáltam magam jól érezni,nem kevés sikerrel.Engem aztán nem lehet megzavarni egy pólóvásárlási szándékkal.

Hát ilyen buborékban telt a nap,mellesleg pedig szabadjék megjegyeznem,hogy feltétlen nézzétek meg a The Fountain c. filmet,ami az utóbbi idő egyik legnagyobb taglózása volt számomra.A magyar mozikba nem érkezett el,mert állítólag már külföldön sem váltotta be a hozzá fűzötteket.Pedig zseniális!

https://www.youtube.com/watch?v=isEKcADK_Do

Na én mentem barátkozni,meg megfejteni a világot,mert most pont egy erre alkalmas ember jön hozzám.Búcsúzom egy erobikra is alkalmas dallal:

https://www.youtube.com/watch?v=B6zPHGNMA9c

https://www.youtube.com/watch?v=yJfVWGrAyqs&feature=related

Ezt pedig nem feltétlen a délelőtti, ligetben való kocogás és fotózás,valamint D-vitaminnal való izmos feltöltődés hozta ki belőlem,hanem van valami a levegőben,valami a levegőben van...

A Depeche Mode féle nosztalgia pedig igencsak sok élményt juttat eszembe,nekem ők adott időben(általános iskolától kezdődően)nagyon meghatározóak voltak.Nagyban hozzájárultak zenéjükkel,személyiségem ilyen zseniális irányú fejlődéséhez!:D

Azt hiszem azt olvastam a róluk szóló könyvben,hogy a legnagyobb rajongótáboruk azidőtájt(85-95)itt,Kelet-Európában volt,itt övezte őket a legnagyobb hisztéria.Ezt persze átérzem,hiszen nekem még DM medál is volt a nyakláncomon,amit az akkori udvarlóm készített nekem kisfűrésszel,aluminiumlemezből.Ugyanakkor a sulis aktatáskám tele volt matricával róluk,és minden reggel könnyek között hallgattam meg a "számbádi" című örökzöldet,amiről akkor még azt hittem,hogy gahan énekli.És ó te jó ég,mennyit kellett várnom a koncertre,amin végre részt tudtam venni.Két éve jött csak el a pillanat. Mondanom sem kell,hogy nem katartáltam.Profi volt persze minden,de én leginkább a kivetítéstől voltam elragadtatva,mert időközben inkább vizuális típus lettem:)

 

Csakis pillanatok voltak ezek,jóleső titkok.Olyan zsigeres kis apróságok,amik nem említésre méltók,mégis,amikor az ember visszagondol rájuk,kiderül,hogy van jelentőségük.

Neki ajánlom:

https://www.youtube.com/watch?v=PFYU0m3617E

ommm

Engedjétek meg,hogy egy elég szép nótát ajánljak a figyelmetekbe:

https://www.youtube.com/watch?v=IJjEQO-gG3Y

További mindent!