Brék
2008.06.02. 11:22
A brék nem csak egy tánc. Sokkal több annál, életérzés! Aki brékelt már,érzi, hogy miről beszélek. Ha nem érzi, álljon fel és menjen ki! Vagy kezdjen el brékelni, mert sosem késő. Történelmi visszatekintésként annyit, hogy valamikor a 80-as évek elején, néhány unatkozó bronx-i színesbőrű, az utcán állva, s némi történésre várva, gondolt egy merészet és elkezdett a fején pörögni. Tán ők sem tudták racionális alapokra helyezni a dolgot, de úgy érezték, eljött az ő idejük. S lám. Az egész világot megrengető hullámot indítottak el. Szorosan kapcsolódik a történethez, hogy a fejenpörgést nem a csend kísérte, hanem szintén színesbőrűek által alkotott ütemes zene. A későbbiekben ez egyre tökéletesedett, s elektronikus break-zenévé nőtte ki magát. Amerikában egyre több brékes klikk alakult ki az utcákon és színes melegítőkben segítették a társadalom egyre nemesebb mivoltát. Alighanem életem meghatározó élménye volt az 1984 tájékán történt eset, amikor megkaptam életem első Tisza márkajelzésű 'mertezműanyag' strandpapucsát, amiben nem átallottam moziba is elmenni, ahol éppen a Break c. filmet vetítették. A film után valószínűleg nem az egyetlen voltam, akinek megjött a kedve a brékeléshez, így azonmód fejenpörgést alkalmaztam a buszmegállóban, ám a papucsom leesett rólam. No, így kapcsolható össze a papucsom és a brékem története.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmatales.blog.hu/api/trackback/id/tr97499101
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.