Van az úgy, hogy az elemi ösztön észrevétlenül beletangózik egy erős lelki kötődésbe, ami ráadásul intellektuálisan is finoman fűszerezve vagyon. Ilyenkor a férfi holmi individumra hivatkozva elmenekül, a nő meg hovatovább szerelmi jeleket vél felefedezni magán. Hát ennyire másképp működünk. Amikor a nő úgy érzi, hogy a férfinek nincs olyan négyzetcentiméter a testén, amit ne csókolna szívesen, amikor végre megint működik a kémia, működnek az illatok. A pórusok megannyi csábító eszenciát bocsátanak ki, amire gerjedni kell, nincs apelláta. Nos, a férfi rezzenéstelen arccal bandukol tovább az élet számtalan, ismeretlen ösvényén.És jól teszi. A nő pedig sajgó ajakkal, melybe mélyenszántva beivódott az utolsó csókörvény, engedi el a férfit, egy szebb jövő reményében...
Alpha and Omega
2009.08.25. 21:11
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmatales.blog.hu/api/trackback/id/tr481338168
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bik 2009.08.25. 21:51:31
Ezt olvastam a svéd orvos könyvében:
"A nők, bár önmaguknak sem vallják be, sokkal jobban szeretnek engedelmeskedni, mint parancsolni. Azzal hivalkodnak, hogy egyenlők vagyunk, pedig, szerencséjükre, jól tudják, hogy ők mások. Ha olyanok lennének, mint mi, távolról sem szeretnők úgy őket. Nekem alapjában véve sokkal jobb a véleményem a nőkről, mint a férfiakról, csak ezt nem árulom el nekik. Sokkal bátrabbak, keményebben viselik el a szenvedést és halált, több bennük a könyörületesség, és kevesebb a hiúság. Az ösztönük általában biztosabban vezetik őket az életen át, mint bennünket az eszünk, s nem követnek el annyi bolondságot, mint mi. A szerelem sokkal többet jelent a nőnek, mint a férfinak, neki mindent jelent. Ez nem is annyira az érzékek dolga, mint azt a férfi hiszi. A nő egy csúnya férfiúba is bele tud szeretni, öregemberbe is, ha az fel tudja ébreszteni a fantáziáját. A férfi csak akkor szeret bele a nőbe, ha az felkelti szexuális ösztönét, amely a természet szándéka ellenére a modern férfinál túléli a szexuális képességet. Éppen ezért a szerelemben nincs korhatár..."
"A szerelem élete annyi, mint a virágé. A férfinál kimúlik a házasságban, az asszonynál sokszor tovább él, s átmegy valami tisztán anyai gyöngédségbe, amelyet álmai bukott hőse iránt érez. A nő nem tudja megérteni, hogy a férfi természettől fogva poligám. Meg lehet szelídíteni, betörni a mostani szociális erkölcs igájába, de elpusztíthatatlan ösztöne csak szunnyad. Ugyanolyan állat marad, amilyennek alkotója megteremtette, mindig kész, hogy a kelletlen megszakításra fütyülve, folytassa megszokott tevékenységét."
Gondoltam megosztom Veled.
"A nők, bár önmaguknak sem vallják be, sokkal jobban szeretnek engedelmeskedni, mint parancsolni. Azzal hivalkodnak, hogy egyenlők vagyunk, pedig, szerencséjükre, jól tudják, hogy ők mások. Ha olyanok lennének, mint mi, távolról sem szeretnők úgy őket. Nekem alapjában véve sokkal jobb a véleményem a nőkről, mint a férfiakról, csak ezt nem árulom el nekik. Sokkal bátrabbak, keményebben viselik el a szenvedést és halált, több bennük a könyörületesség, és kevesebb a hiúság. Az ösztönük általában biztosabban vezetik őket az életen át, mint bennünket az eszünk, s nem követnek el annyi bolondságot, mint mi. A szerelem sokkal többet jelent a nőnek, mint a férfinak, neki mindent jelent. Ez nem is annyira az érzékek dolga, mint azt a férfi hiszi. A nő egy csúnya férfiúba is bele tud szeretni, öregemberbe is, ha az fel tudja ébreszteni a fantáziáját. A férfi csak akkor szeret bele a nőbe, ha az felkelti szexuális ösztönét, amely a természet szándéka ellenére a modern férfinál túléli a szexuális képességet. Éppen ezért a szerelemben nincs korhatár..."
"A szerelem élete annyi, mint a virágé. A férfinál kimúlik a házasságban, az asszonynál sokszor tovább él, s átmegy valami tisztán anyai gyöngédségbe, amelyet álmai bukott hőse iránt érez. A nő nem tudja megérteni, hogy a férfi természettől fogva poligám. Meg lehet szelídíteni, betörni a mostani szociális erkölcs igájába, de elpusztíthatatlan ösztöne csak szunnyad. Ugyanolyan állat marad, amilyennek alkotója megteremtette, mindig kész, hogy a kelletlen megszakításra fütyülve, folytassa megszokott tevékenységét."
Gondoltam megosztom Veled.
emitales 2009.08.25. 22:43:56
Igen, poligám, én eziránt nagyon is fejethajtva viszonyulok, főleg az idő múlásával.... és ez nem alázat, hanem tisztánlátás:)
emitales 2009.08.25. 22:44:50
és köszönöm a szép idézetet drága bikkem!
Bik 2009.08.25. 22:45:21
sajnos nagyon igaz és igazságtalan...
emitales 2009.08.25. 22:46:20
azaz yin-yang