Ezt olvastam a svéd orvos könyvében:
"A nők, bár önmaguknak sem vallják be, sokkal jobban szeretnek engedelmeskedni, mint parancsolni. Azzal hivalkodnak, hogy egyenlők vagyunk, pedig, szerencséjükre, jól tudják, hogy ők mások. Ha olyanok lennének, mint mi, távolról sem szeretnők úgy őket. Nekem alapjában véve sokkal jobb a véleményem a nőkről, mint a férfiakról, csak ezt nem árulom el nekik. Sokkal bátrabbak, keményebben viselik el a szenvedést és halált, több bennük a könyörületesség, és kevesebb a hiúság. Az ösztönük általában biztosabban vezetik őket az életen át, mint bennünket az eszünk, s nem követnek el annyi bolondságot, mint mi. A szerelem sokkal többet jelent a nőnek, mint a férfinak, neki mindent jelent. Ez nem is annyira az érzékek dolga, mint azt a férfi hiszi. A nő egy csúnya férfiúba is bele tud szeretni, öregemberbe is, ha az fel tudja ébreszteni a fantáziáját. A férfi csak akkor szeret bele a nőbe, ha az felkelti szexuális ösztönét, amely a természet szándéka ellenére a modern férfinál túléli a szexuális képességet. Éppen ezért a szerelemben nincs korhatár..."
"A szerelem élete annyi, mint a virágé. A férfinál kimúlik a házasságban, az asszonynál sokszor tovább él, s átmegy valami tisztán anyai gyöngédségbe, amelyet álmai bukott hőse iránt érez. A nő nem tudja megérteni, hogy a férfi természettől fogva poligám. Meg lehet szelídíteni, betörni a mostani szociális erkölcs igájába, de elpusztíthatatlan ösztöne csak szunnyad. Ugyanolyan állat marad, amilyennek alkotója megteremtette, mindig kész, hogy a kelletlen megszakításra fütyülve, folytassa megszokott tevékenységét."

Gondoltam megosztom Veled.

azért adjunk nekik valami jót is :)

www.youtube.com/watch?v=DMtcNNu15js

Igen, poligám, én eziránt nagyon is fejethajtva viszonyulok, főleg az idő múlásával.... és ez nem alázat, hanem tisztánlátás:)

és köszönöm a szép idézetet drága bikkem!

sajnos nagyon igaz és igazságtalan...

azaz yin-yang