Kérem szépen, nekünk is voltak ám barbarelláink a hetvenes években, bár jane fonda kétségtelenül mindent visz:
Szűcs Judith
Kócbabák
Bocsika, azt hittem, többet össze tudok szedni, de nagyon úgy tűnik, hogy postássy juli, vincze viki meg karda bea még véletlenül sem űrjelmezben tolták...
Parfümmán mivoltom valahol 16 évesen kezdődött, amikor is, nem túlzottan eltalálva, de kaptam az udvarlómtól egy ysl opium című üvegcsét, ami, hát barátok közt is negyvenes sznob hölgyeknek ajánlott. Mivel azonban akkoriban kuriózum volt a parfüm használata, hiszen kábé az impúlz inkognitóig terjedt a tinik illattára, így nyomattam az ópiumot ezerrel. Most pedig engedtessék felidézni a különböző korszakaim kedvenc illatait, mókás lesz szerintem:
Az egész általános iskolában kezdődött, amikor serdülőként érdemes volt a dezodor használatának preferálása, amikor is a limara és impulse típusúak okoztak óriási hisztériát, amelyeket soproni lévén ausztriából volt szerencsém megszerezni, mert itthon akkor még csak az ún. interturisztokban lehetett hozzájutni eme becsesekhez...:)
Aztán jött a már említett és nagyon rossz időben érkező opium, mert az aztán megalapozta a nagyon tolakodó illatokra gerjedő ízlésemet, az utólag vállalhatatlan pacsulik irányába, úgy 18-23 éves koromig:
samsara, opium, lou lou, eden...:)
De aztán 23 körül jött a letisztulás időszaka, ami párfümileg is kidomborult: hogyaszongya ck one, clinique happy, l'eau par kenzo (jóllehet a kenzo összes többi illatát elutasítom), jil sander pure...
Aztán 30-tól kezdve rájöttem, hogy én akkor is szeretem a súlyos, édes illatokat, így visszakanyarodtam hozzájuk és maradtam azóta is édes-teátrális-nőcis illatfelhőben: lancome hypnose, chanel allure, mugler alien, shiseido zen...
p.s.:
majd elfelejtettem egy nagyon érdekes illatot, amit kábé 15 éve nem éreztem, de lehet, hogy ma is szívesen viselném, mert úgy emlékszem, nagyon fincsi volt: rochas byzance
A nosztalgiázás, elmélázás ugyancsak az öregedés jele lehet, de nem bánom. Amikor tizenix évesen megnéztem a moziban a flashdance címűt, akkor feltett szándékom volt, hogy táncolni kezdek és olyan seggem lesz, mint jennifer beals dublőrjének a filmben. Táncolni ugyan elkezdtem, de az néptánc vala a soproni lajtha táncegyüttesben. Viszont azóta is jó érzéssel tölt el, ha rábukkanok egy-egy flesdensz betétdalra és felidézem, mennyire irigyeltem anno a csajt, aki megbabonázta a balettintézetis tanárokat, ahogy izmos lábaival felugrott az asztalukra és megmutatta, hogy a tütü igenis elvault intézmény.
Rájöttem, hogy a legjobb érzés... nem jutnak el hozzám a külvilág zajai, csak bámulok és egyfajta varázslatos állapotban vagyok. Álmosan, de szeretettel viseltetem a saját világom felé. És még csak nem is szívtam. Hogy pusztán védekező-mechanizmus-e a csúnya, rossz környezet felé, nem tudom, mindenesetre tökéletes érzés, nem mondani semmit, mégis figyelni és a felelősség teljes nélkülözésével, mintegy balféknek tettetve magamat, lenni oly sokáig a kis kagylómban....
Zenei aláföstés:
"Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép, ócska, vágykódó, jó szivek,
Be nagyon közelbe kerültünk.
Szánón simulunk, hogyha fázunk
S mégis,
Ha nem is adott még sok derüt,
Áldott a mi találkozásunk.
Első titkunk fű rég benőtte
S mégis
Minden titkoknál bátrabbakat
Küld nekünk a titkok mezője.
Soká lesz a célságból cél már
S mégis
Néha úgy hajtom le a fejem,
Mint boldog, győztes bajnok a célnál."
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Kedveseim!
Egykor radiátor jellegű hasfalamat, szövevényes módon felváltotta egy laza szerkezetű, puha és meleg bekecs, jóllehet erre még semmi szükség, mert köszönöm, nyár van, nem fázom. Napi 100 felüléssel igyekszem elejét venni a szükségtelen változásnak, de sajnos azt kell tapasztalnom, hogy veszett fejsze nyele a próbálkozás. Hordó alkatomat különböző köntösökkel próbálom leplezni, elérkezett az idő, amikor már a közértbe is fürdőköpenybe megyek le, amit deréktájon jól elszorítok az övrésszel. Séta közben jobbra-balra csavarom a testem, és amennyire lehet feszítem a hasizmomat, így fordulhat elő, hogy pár méter után elfáradok és hazajövök. A tegnapi gazpacho óta, aminek kérdőjelezzük meg osztatlan sikerét, nem ettem semmit, és mondjuk elég sokat biciklizem. Várom tippjeiteket, hogyan szabaduljak meg az okafogyott rétegtől hastájékon. Egyúttal várom az adományokat zsírleszívási műveletekre.
és egyébként is, ha a sors oly ügyesen mérlegel, a mellemre miért nem kerül zsírréteg, mintegy arányosan?
Az édes semmittevés, melyet megszavaztam magamnak a hétre, kezd már most unalmassá válni. Két napig élveztem a bármeddig alvást, meg a testi-lelki ápolását magamnak, főztem, fotóztam, filmet néztem, barátnőztem, világot fejtettem, egy húron pendültem, segítettem, gondolkoztam, tehát voltam. A mai nap eddigi része is viszonylag gördülékenyen ment, hiszen végre rendet tettem az évek alatt felgyülemlő irathalmaz között, viszont ugyanígy jártam el a számítógépemen található felesleges doksikkal kapcsolatban és örömködve vettem tudomásul, hogy pár greta garbo fotó és egy csomó pólótervem kidobása, milyen mennyiségű megákat szabadít fel! Egyúttal böngésztem kicsit a múltban, régi levelek előkerülése, fotókkal illusztrálva, szív megszakad, fej lehajt, majd egy perc néma csend. Namármost elérkeztünk a jelenhez( annyira unalmas már a boards of canada, nem ártana zenét cserélnem). Elmenjek bicajozni? De minek? Mondjuk ha elmegyek, két egységnyivel jobb lesz a fenekem, meg mittomén hárommal a vádlim. Meg akarok szabadulni a tegnapi gazpacho-tól, ami lora körében ugyan sikert aratott, a megevett mennyiséget látva azonban azt kell feltételeznem, hogy a bók mindössze udvariasság volt. A gazpacho-t viszont nem tudom drótszamárral szállítani, mert azon biza nincs csomagtartó, így pusztán gyalog tudom rásózni valakire. Arra gondoltam, hogy lemegyek a környékre és erőnek erejével egy hajléktalanra tukmálom az ételt, majd elszaladok, nehogy visszautasításra leljek.
Kedves olvasóim, kik oly rengetegen vagytok, ezúttal egy könnyed, nyárvégi vitaminbombát ajánlok figyelmetekbe, amitől én ugyan felfúvódtam, azóta is lebegek a szobában egyfajta luftballonként, de ti ezzel mit sem törődve készítsétek el, mert igen ízletes spanyol eredetű étek. Zőccségeleves hidegen amúgyilag.
Végy egy kígyóuborkát, két kaliforniai paprikát, de zöldet, aztán mondjuk fél kiló paradicsomot, két szelet kenyeret (jómagam barnát használtam), olivaolajat, balzsamecetet, vizet, sót, borsot, na meg egy turmixgépet. Ja fokhagymát meg lilahagymát is, bár én ez utóbbit véletlenül kihagytam. Szal elsőként a kenyérszeleteket morzsold össze, és áztasd be úgy 4-5 evőkanálnyi olivaolajba, valamint nyomj az elegyre 3 geri fokeszt. Keverd össze, majd hagyd állni egy ideig. (Eme üresjáratban feltétlenül végezz 100 felülést, meg ha belefér próbáld ki a mérlegállást megingás nélkülözésével, mintegy a balanszodat tesztelendő.) Ha meggyőződtél arról, milyen stádiumban van az egyensúlyérzéked, menj vissza a konyhába, és a zöldségek felét vágd kockákra, a másik felét pedig turmixold össze az ekkor már ugyancsak átázott kenyérrel. Végy fél liter vizet, amibe önts 2-3 evőkanál balzsamecetet, majd keverd hozzá a turmixolt ügyletet. Só, bors, majd két órára hűtőszekrény. Ekkor berakhatsz egy 2 órás filmet, vagy megnézhetsz úgy 4-5 rész family guy-t. Ha minden kötél szakad, tetten érheted, ahogy a szomszéd néni egyedül bajlódik a bevásárlószatyrok berángatásával a lakásba, így kirohanhatsz és segíthetsz neki, amit ő majd egy adag csokipudinggal fog meghálálni, miközben don-kanyaros történeteket mesél. Egyszercsak tegyük bele a levesbe a kockázott zöldségeket és keverjük össze alaposan. Érdekes módon ezt is tortilla chips-szel kínáljuk.
Jó szelet!
A nőnek A-vitamint írt fel a doktorbácsi, mivel hullott fenemód a nemgöndör haja. A nő gyógyszerszedés helyett próbálta a táplálékokból fedezni az adott vitamint. A nő eleve imádja a halat, így sokszor vett mindenféle konzervet, tonhalat, heringet, lazacot és azokat pirított kenyérrel bevitte a szervezetébe, adott esetben pirított kenyér helyett csupán némi zöldséggel. A nő ma is elfogyasztott egy heringizét, és bár ennek már jó pár órája, mégsem tudja kiszellőztetni a lakásból a halásztanyára emlékeztető bukét, valamint bőrének ugyancsak halszagú kipárolgása sem tűnik el, még az alien párfüm alkalmazásával sem. A tré csak annyi, hogy este barátok érkeznek a nőhöz, aki egy ügyes fricskával svéd halászlegénynek öltözik és direkt halételt készít, hogy a többiek is részesüljenek az élményből.
Hőn áhított vágyam, hogy olykor hullámos, hovatovább göndör hajjal jelenjek meg itt-ott. Igenám, de mint kiderült, ezt még véletlenül sem én szabályozom, hanem tán a magasságos. Karácsony körül gondoltam egy merészet és magamat is megajándékozva, vásároltam egy méregdrága, meleg levegőt fújó körkefét, vagy mit. Cserélhető fejek hozzá, a kép szerint így lehet majd gyűrűs loknink, vagy lágyabb esésű hullámunk a hajzatban. A hajam egyenes maradt, de legalább meg sem száradt. Sebaj, jöjjön egy drasztikusabb megoldás, maga a hajsütővas. Szintén egy nagyobb összeget fizettem ki érte, de itt már tetten érhető volt a rúdon egy spirális plusz elem, ami meggyőzött arról, hogy na ez lesz a bárokk lokni, reszkessetek! Sütögetés ezerrel, haj lecsúszik a spirálról, de legalább éget szagot áraszt, füstölög. Újra megpróbál, hajvég konkrétan leszakad. Ordítva kukába hajítása a terméknek. Pár hónap szélcsend, egyenes haj elfogadása, lelki béke. Múlt héten azonban ismét álmatlan éjszakákat okozott a megújulás lehetősége, így lesiettem a közeli herdresszer kellékeshez és heuréka felkiáltással magamévá tettem azokat a kis szivacsos kukacokat, amiket vizesen kell a hajba tekerni, tetszés szerint. Gyors hajmosás, tincsek gondos tekerése a lila kukacka köré, drót hajlít, kukac összezár. Aha. Következő tincsnél, előző kukac kigördül a hajból, majd földet ér. Nyugalom van meg mély levegő. Újra. Tincsek nagyjáboli becsavarása, majd kilépve a fürdőből az összes kukac katapultál a fejemről. Kukacokból térplasztika készítése, egyenes haj végképpeni elfogadása.
ui.: egyetek sok bruschettát, javaslom hozzá a tortilla chipset, mártogatás ürügyén!
"A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
vik üzenete:
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség."
(Weöres Sándor)
Van az úgy, hogy az elemi ösztön észrevétlenül beletangózik egy erős lelki kötődésbe, ami ráadásul intellektuálisan is finoman fűszerezve vagyon. Ilyenkor a férfi holmi individumra hivatkozva elmenekül, a nő meg hovatovább szerelmi jeleket vél felefedezni magán. Hát ennyire másképp működünk. Amikor a nő úgy érzi, hogy a férfinek nincs olyan négyzetcentiméter a testén, amit ne csókolna szívesen, amikor végre megint működik a kémia, működnek az illatok. A pórusok megannyi csábító eszenciát bocsátanak ki, amire gerjedni kell, nincs apelláta. Nos, a férfi rezzenéstelen arccal bandukol tovább az élet számtalan, ismeretlen ösvényén.És jól teszi. A nő pedig sajgó ajakkal, melybe mélyenszántva beivódott az utolsó csókörvény, engedi el a férfit, egy szebb jövő reményében...
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
All alone in space and time.
There's nothing here but what here's mine.
Something borrowed, something blue.
Every me and every you.
Every me and every you...
.jpg)
