Ma már ugyan trend szecessziórajongónak lenni és az ikea is előszeretettel árulja a klimt óriásposztereket, én nagyképűen jelenthetem, hogy gyerekkorom óta vonzódom eme stílushoz. Az úgy volt, hogy apukám szerzett egy mucha reklámplakátot, amin egy csinos, ondolált hajú néni cigarettázott, lebegő kelmében, én meg lehettem vagy 10 éves. A kép a mai napig díszíti a szobámat. Szal csakazértis elmentem ma a szépművészetibe, legalább a nosztalgia miatt. Láttam sok nő dícséretét, amolyan kőnyomtatott formában. Még mindig gyönyörűnek tartom mucha képeit, a gazdagon burjánzó növényi motívumokat, drapériákat, tincseket, a mindenütt megjelenő aranyat és mivel nőből vagyok, a nőábrázolás ilyen aspektusát. A tömegcikké válás miatt azonban már nem ájulok el tőle, meg talán összességében kicsit egysíkú volt a tárlat. Azért köszcsi, meg minden! Íme az alkony:
Amről azonban sajnos lemaradtam, az a gustave moreau kiállítás, ami egy hete fejeződött be, mint kiderült. Itten van tőle ödipusz esete a szfinxszel:
