Szeretem az eklektikát, meg a fejemben is káosz van, így nem haragszom magamra, a lakásomban uralkodó stíluskavalkád miatt. De az azért mégsem járja, hogy alkalmasint mindent megveszek stílustól és színtől függetlenül, mert önmagában jól néz ki, az enteriőri összképre azonban sosem koncentrálok. Úgy indult a dolog, hogy adva volt a lakásban egy barokkra hajazó, aranykeretes nagy tükör, amit az előző tulaj hagyott itt, cserébe, hogy kétszázezerrel felemelte az eredeti árat. A tükör az ágy felett helyezkedik el, amiben mindenféle izgalmas lehetőséget véltem felfedezni.Voltak ehhez Klimt illetve Mucha képeim, amik illettek a nagyvilági pompa ügyhöz. Na ezeket is felhelyeztem a falra. Adva van egy bazi cserépkályha is, amire még mindig aszondom, ódon hangulat, bár ez egy elég ronda szocreál típus. De kérem szépen megláttam egyszer egy vidám huzattal rendelkező kanapét, amit nem hagyhattam az üzletben, ugyanis kiabáltak róla a hatalmas zöld és sárga virágok. Uccsó darabként, nagy bizniszt csináltam ráadásul.Na ez még mindig okés volt. Arany keret, zöld virágok, cserépkályha, Klimt, sőt akkor még feltett szándékom volt, hogy az egyik falat bevonom, magában mintás fényes, óarany színű tapétával.(Az anyagiaknak hála, erre nem került sor.) Igen ám, de megszólalt a minimalista, high-tech felem is. Itt kezdődött a baj.Vettem mindenféle formatervezett fémpolcot meg hagyatékul kaptam piros kockapufokat is, amik vendégággyá is összetolhatók, lehet velük legozni.Ehhez csatlakozik a retrolámpáim sokasága, meg egy olyan szerájhangulatú csillár, ami azonban nem bontakozik ki, mert túl magasra szerelte a barátom.Kaptam ezenkívül az apukámtól egy féltve őrzött függönyt is, amelyet 1975 környékén szerzett a győri színházból és Szász Endre által tervezett mintázatú. Szóval itt tartok most. Ami azért is felháborító, mert nekem elvileg papírom van arról, hogy másoknak is berendezhetem a lakását. De ilyen referenciával legfeljebb a botanikai részt bíznák rám, mert egy bizonyos: Péter a páfrány, bármilyen stílushoz remekül illik. Istenem a Péter!
Vannak, akik még nem jöttek el hozzám, nekik készítettem ezt a képet:
