Jelentem alásan,tegnap megvettem a századik pár felesleges cipőmet,amiről már most tudom,hogy az életben egyszer,vagy egyszer sem fogom viselni.Nem bírtam azonban a boltban hagyni.A kirakatban táncolt,de nem lila nyakkendő volt,hanem lila szandál.Amolyan discofílinges,abbás,nyócvanas.Farmerhez kitűnő párosítás,mondjuk lakkozott körmökkel.
Most pedig néhány gondolat a szandálról.Talán emlékeztek a Warpigs nevű,mérsékelt sikerű zenekarra,akik a kilencvenes derekán üvöltötték:"Vedd már végre észre,hogy a szandálból elég!" Ők természetesen,az akkor népszerű holdjárótalpú ortopédcipőkről beszéltek,ami tényleg minden idők legbutább és legérthetetlenebb trendje volt,hiszen mindenféle nőiességet nélkülözött,meg-gondolom-járni sem lehetett benne,plusz még botlábakat is csinált.Nos,nekem nem volt ilyesmim és erre büszke vagyok.A szandált mindig is imádtam,de kizárólag a kecses magassarkú típust,vagy a töklapos saruszerűt.A szekrényem tele van arany,ezüst,lila,zöld szandival,csak azt nem tudom,mivégre.Hiszen nem járok én olyan helyekre,ahol ezeket alkalmazni lehet.Rendszerint a balettcipőimet hordom csak,mert kényelmes,cuki és minden helyzetre elő bírok halászni egy párat.Van hófehérkés-virágdíszes,flietteres-ocelotmintás,barna plüss,lakk-hanyag,tornacipős-pöttyös és még sorolhatnám.Ha sorolnám,de nem teszem,mert attól tartok,nem érdekel ez itt az égvilágon senkit:D
A tegnapi napon pedig felkerekedtem és rockabilly cuccot öltve,amolyan tüllszoknyás cuki ruhát és tűsarkú masnis papucsot,elmentem bulizni,el én.Csupa férfi vett körül egész este,azt sem tudtam,kihez kapjak,de végül nem kaptam senkihez,mert talán én vagyok az egyetlen nő a világon,akivel tényleg barátkozni akarnak a pasik.Hehe.
Volt egy kis impulzus is,neki küldöm ezt:
https://youtube.com/watch?v=M3yU6ZJVYQU
