Tegnap valahogy szóba került, hogy mennyire kell és érdemes követni a divatot, illetve mi az, ami az aktuális trendek közül abszolút érthetetlen és előnytelen. Elsősorban a csőfarmert emelném ki, ami ráadásul csípőnaci és még a legvékonyabb nőkön is borzasztóan mutat, mert leszorítja a feneket és még egy szép kerek hátsót is lapos, széles deszkává varázsol. A szárak passzentossága miatt rövidíti a lábakat, és ha nem magassarkúval alkalmazzuk, úgy kissé gnóm hatást kelthetünk benne. Leüléskor kitüremkedik az összeszorított csípőbőr és ha szerencsénk van, a tangás fenekünk is kilátszik, ami lehet, hogy a pasik szerint szexi, szerintem inkább közönséges. Mindennek a tetőzéseként éppen most láttam a Hilfiger cég szuppa-csípőfarmer megoldását, ami konkrétan a teljes alsóneműt láthatóvá teszi, adott esetben elérhetővé. Hehe. Nemrég láttam a következő összeállítást: Egy, magát sztájlisztnak nevező, egyébként nagyon csinos és ápolt hölgy, makulátlan arcbőrrel és sminkkel, gyönyörű szövetkabátban, darázsderekát egy vastag övvel kiemelve érkezett meg hozzám. Csípővonalig tökéletes volt az összhang, azonban onnan lefelé, jött a fekete leves: Hófehér, tökéletes szabású, szemmel láthatóan minimum százezerbe kerülő kabátjához sikerült felvennie egy kopott csőfarmert, ami olyan szűk volt, mint egy cicanadrág, kvázi lüktettek benne a vádlijai. Ám az igazi döbbenet az volt, hogy egy fehér tűsarkú szandált viselt hozzá, vastag fekete pamutzoknival. Értitek, a szandálból kikandikált a kötött ügy! Légyszi magyarázzátok meg nekem az ilyen agymenéseket! Hogy télidőben, hogy kerül a lábunkra szandál, nyáron pedig (mert ilyet is láttam), hogy kerül a lábunkra combig érő csizma, meg a nyakunkba vastag, ezerszer körbetekert sál, ami miatt horn gyulára emlékeztetünk, a baleseti időszakából!?
Végül néhány szó, a minden egyéniséget nélkülöző emós fiúkról és lányokról, akiket csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megkülönböztetni egymástól. Trottyos seggű csőfarmer (bocs, ma ez a vesszőparipám), magasszárú tornacipő, lehetőleg nyolcszor körbetekert, ormótlan sál a nyakon, ehhez társítva egy szűköcske kiskabát, amolyan kinőtt típus. Fél arcot eltakaró, elválaszott haj, szemöldökben, szemöldök felett, ajak alatt, orrban, az elmaradhatatlan piercing. Egyformák vagyunk, szép új világ! Hajrá!
Természetesen lehet vitatkozni, mert könnyen lehet, hogy csak az idő halványította el számomra azt a tényt, hogy a mi időnkben is voltak kjúrosok, depesmódosok, akik bizony tökéletesen egyformán néztek ki, miután ugye azonos stílust képviseltek. De mintha mégis... vagy mégsem? Egy maradi, vén hölgy lettem hermelinnel? Wáhhháhhhhháááááá!
