hogy a szerencse valóban forgandó. Hosszú ideig úgy éreztem, nyomasztó, sötét felleg ül a vállamon, ráhúzódik a fejemre, fojtogat. Aztán szertefoszlott, most meg csak kapkodom a fejemet, mert tényleg csőstül jönnek a szerencsefalatok. Sok kis falat sokra megy, és ha nem lett volna az előző időszak, ezt most nem is értékelném. Az van, hogy a sors nagyon ügyesen balanszíroz és helyre teszi az értékrendünket. Csupán figyelnünk kell.
Tök durva...
2008.12.01. 10:49
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmatales.blog.hu/api/trackback/id/tr72797521
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Uzsó · http://3yjvb8 2008.12.03. 22:05:24
Meglásd, Emikém, a jó dolgok mostantól egyre szaporodnak és híznak! :)