HTML

édesanyám, nem perdül a rokka!

írások arról, miszerint nem perdül a rokka, avagy könnyed történetek akármiről, tenkezű fotókkal ellátva...

Friss topikok

Linkblog

Kamuvega

emitales 2008.07.28. 01:23

Húsnemevésem története, nagyon prózai okra vezethető vissza, semmi elvi és egészségügyi kérdés nem húzódik mögötte...Hogy tudniillik:nem szeretem a HÚST.Néha ugyan megkívánom a csirkemellet és innentől kezdve számítok kamuvegának.

A történet azonban gyermekkori traumára vezethető vissza.Telente, rendszeresen kénytelen voltam részt venni a nagymamám disznóvágásain és olyan meghatározóan rossz élményekkel távoztam mindig is, hogy már akkor sem voltam hajlandó megenni a tor termékeit. Emlékszem, a "nagy nap" előtti estéken, pizsamában kimentem az áldozat malackához és a fülét vakargatva, elköszöntem tőle, amit ő jóleső röfögésekkel válaszolt meg. Aztán reggel zokogva húztam a fülemre a párnát, mert nem kívántam hallani a haláltusáját. A hurkatöltést is nehezen toleráltam, a disznósajtot pedig messziről elkerültem, nem beszélve a sült hagymás vérről, aminek készítésénél pedig kimentem az udvarra zabot hegyezni. Aztán amikor már otthon voltam a szüleimmel, akkor is mély megvetéssel néztem a kolbászra, meg a tepertőre és tűntetőleg vajas kenyeret ettem, pirosarannyal. A disznóhúst tehát egészen kicsi korom óta elutasítottam.

Aztán-ugorva pár évet-egy pasimmal ebédelni mentünk, ő pedig benevezett egy gyenge szarvaspörire. Ahogy kihozták neki, azonnal rosszul lettem, mert egészen egyszerűen éreztem az ÁLLAT szagát, nem tom máshogy megfolgalmazni.Lelki szemeim előtt láttam szegény csodaszarvast, ahogy szökell a fák között. Onnantól vadat sem eszem.

Végül maradt a csirke, de az is eseti. Néha látom lelki szemeim előtt, ahogy kapirgál a baromfiudvaron, meg érzem a szagot, néha meg jóízűen fogyasztom el egy-egy cézár salátában. A minap megpróbálkoztam a pulykával, mert a margitszigeti italozásunk alkalmával megéheztem és a pincérhölgy egyetlen opcióként ajánlotta a roston pulykát, cacikivel. Nos, a caciki imádnivaló volt, a pulyka azonban egy Lajkát formázó eb nagyívű vacsija lett, mert én bizony nem bírtam megbírkózni vele. Így akkor arra kell ráébrdejek, hogy mégis elvi kérdés a válasz: Állatvédő vagyok a szívem mélyén.

Itt pedig egy klip a tegnapi kutya hasonmásának főszereplésével:

https://youtube.com/watch?v=FVxmzi5bX0c

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://emmatales.blog.hu/api/trackback/id/tr99588763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Uzsó 2008.07.28. 21:43:00

Akkor a hal után a hús is megy a levesbe... :D

emitales 2008.07.28. 21:46:35

De ezt én egy cseppet sem bánom, mert életem bevégeztéig ellennék sajttal és zőcséggel,na.

Uzsó 2008.08.01. 23:31:15

A zőccséget is megeszem, de sajnos jobban preferálom a sajthegyeket, húshalmokat és tésztakazlakat.
süti beállítások módosítása