Hányingerrel küzdök, ugyanis az Ikeában való vételezés közben, úgy éreztem, szabadon élek és megreszkírosztam egy könnyed haltálat. Jelenti ez azt, hogy mindenféle mustáros lében úszó keszeget, narancssárga rúdformába pásszírozott pontyot és fekete pontokkal díszített angolnazselét mertem a tányéromba, megbolondítva némi ruccolás pasztával, meg majonézes tojással. Nem beszélve az egységnyi cékláról, amit télleg csak passzióból biggyesztettem oda, a tálételt mintegy megkoronázandó.Először nagyképűen nekiálltam, mondván, a hal élet-erő-egészség, nekem pedig a tegnap esti kilengés után szükségem van egy csomó vitaminra, gyerekkoromból rémlenek ugyanis olyan olvasmányok, ahol a beteg páciens csukamájolajat kapott orvosságként:D Az első falatnál szerencsém volt,mert egy ismerős komponens került a számba, nevesítve egy aprított tonhaldarab. Lekísértem egy kis majonézes tojással, még az is menő volt.De a következőkben kettéállt a szemem, a mindenféle ízhatás miatt és mivel még mindig nem vállaltam fel, hogy nem eszem meg az ezerötös kajámat, döntöttem rá sok liter vizet, meg áfonyalét. A halpástétom mindennél durvábbnak bizonyult, így feladtam és remegő kézzel álltam neki a barátnőm hasábburgonyájának. Majd ezer rágógimuval próbáltam elfedni a több tucat svéd halászlegényt megszégyenítő halszagomat. Pedig én aszittem, szeretem a halat!
Ellensúlyozásképpen azonban enyém lett Péter, a páfrányfiú, aki azóta már elégedetten bólogat az ablakomban, vadisúj kaspójában. Bólogat még itten egy új polc, néhány méter opárt falvédő, valamint egy biopárna, hason alvóknak:D (itt jegyezném meg, hogy tök ugyanolyan párnát árulnak hason, háton, illetve az oldalukon alvóknak, mert mindet kibontottam. Ügyes Ikea!
Neki is állok szerelni, öntözni,aludni, hogy feledtessem a mérhetetlen gyomorgörcsöt, amit a mindent kipróbálni akaró kényszerem okozott.
Takarítási aláfestés:
